Brand termékek
Vászontáska
Akciós termékek
Táskák, hátizsákok
Könyvek
Ajándék
Bögrék
Előjegyezhető
Forrai Katalin
Forrai Katalin (1926–2004)
Forrai Katalin évtizedeken át a magyar zenepedagógia nagyköveteként járta a világot, népszerűsítette a Kodály-módszert, illetve az annak alapján kidolgozott saját zenei nevelési rendszerét, amelynek középpontjában az óvodáskori fejlesztés, a zene, a mozgás és a játék összekapcsolása állt. Forrai Katalin azonban nem a nagy nemzetközi konferenciatermek pulpitusán érezte magát igazán otthon, hanem az óvodai csoportszobákban, a modern paneles, kertes ovikban éppúgy, mint a kis falusi, sokszor düledező, óvodának nemigen alkalmas épületekben, csillogó szemű, éneklő kisgyerekek között, módszereit alkalmazó, szavaira, tiszta hangjára figyelő óvónők, tanítók karéjában. Az általa három és fél évtizeden át vezetett óvodai ének-zene foglalkozásokat a Magyar Rádió hangarchívumában több száz órányi felvétel rögzíti. Érdemes belehallgatni ezekbe a felvételekbe, az énekhang sokféle árnyalata, dinamikája, változatossága mindennél jobban kifejezi személyisége ezernyi színét, lelkének gazdagságát, a gyerekek nyelvén való tudását.
Mesterével, Kodály Zoltánnal és többi tanítványtársával együtt hirdette, hogy az ének, a zene a személyiségformálás, a legfontosabb emberi alapértékek közvetítésének egyik leghatásosabb eszköze. Hitt abban, hogy a kisgyermekkorban kell szükségletté tenni az érzelmek énekléssel történő kifejezését, hogy ekkor kell megízleltetni az együtténeklés örömforrást jelentő élményét. Számos zenepedagógiai műben fogalmazta meg ennek pedagógiai elméleti alapjait, s azt a széles módszertani eszköztárat, amellyel mindez megvalósítható.
Mint már utaltunk rá, a magyar zenei nevelés egyik legjelentősebb nemzetközi képviselője volt, hosszan sorolhatóak azok a szervezetek, amelyek tagjaként megismertette a világgal a magyar zenepedagógiát. Tagja volt a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaságnak, 1976-tól egy évtizeden át elnöke, majd 1986-tól tiszteletbeli tagja. Hosszú időn át a Nemzetközi Kodály Társaság alelnökeként dolgozott a kodályi örökség megismertetése, terjesztése érdekében. A magyar zenei élet és zenekultúra-terjesztés legfontosabb fórumának, a Zenei Tanácsnak is hosszú időn át az elnöke volt.
Ő mégsem ezekre volt büszke, hanem a tanítványaiból, tisztelőiből köré fonódó hatalmas koszorúra, amely egy-egy hazai konferencián, továbbképzésen vette körül. Hosszú időn át dolgozott az Országos Pedagógiai Intézetben, a hazai zenepedagógiai képzés és továbbképzés kutató-fejlesztő szakértőjeként. Tantervek, óvodai nevelési programok sorának kidolgozását irányította. Módszertani tapasztalatait számos általa írott könyv, összefoglaló munka egy-egy fejezete őrzi.
Sok-sok óvódás Kati nénije nem énekel többé, de az óvódákban ma önfeledten éneklő gyerekek hangjában ott szól az ő kristálytiszta hangja, s a dallam pici hibáit korrigáló óvó nénik gondolkodásában, lelkesedésében ott munkál szellemisége, a zene iránti örök alázata.
Forrai Katalin évtizedeken át a magyar zenepedagógia nagyköveteként járta a világot, népszerűsítette a Kodály-módszert, illetve az annak alapján kidolgozott saját zenei nevelési rendszerét, amelynek középpontjában az óvodáskori fejlesztés, a zene, a mozgás és a játék összekapcsolása állt. Forrai Katalin azonban nem a nagy nemzetközi konferenciatermek pulpitusán érezte magát igazán otthon, hanem az óvodai csoportszobákban, a modern paneles, kertes ovikban éppúgy, mint a kis falusi, sokszor düledező, óvodának nemigen alkalmas épületekben, csillogó szemű, éneklő kisgyerekek között, módszereit alkalmazó, szavaira, tiszta hangjára figyelő óvónők, tanítók karéjában. Az általa három és fél évtizeden át vezetett óvodai ének-zene foglalkozásokat a Magyar Rádió hangarchívumában több száz órányi felvétel rögzíti. Érdemes belehallgatni ezekbe a felvételekbe, az énekhang sokféle árnyalata, dinamikája, változatossága mindennél jobban kifejezi személyisége ezernyi színét, lelkének gazdagságát, a gyerekek nyelvén való tudását.
Mesterével, Kodály Zoltánnal és többi tanítványtársával együtt hirdette, hogy az ének, a zene a személyiségformálás, a legfontosabb emberi alapértékek közvetítésének egyik leghatásosabb eszköze. Hitt abban, hogy a kisgyermekkorban kell szükségletté tenni az érzelmek énekléssel történő kifejezését, hogy ekkor kell megízleltetni az együtténeklés örömforrást jelentő élményét. Számos zenepedagógiai műben fogalmazta meg ennek pedagógiai elméleti alapjait, s azt a széles módszertani eszköztárat, amellyel mindez megvalósítható.
Mint már utaltunk rá, a magyar zenei nevelés egyik legjelentősebb nemzetközi képviselője volt, hosszan sorolhatóak azok a szervezetek, amelyek tagjaként megismertette a világgal a magyar zenepedagógiát. Tagja volt a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaságnak, 1976-tól egy évtizeden át elnöke, majd 1986-tól tiszteletbeli tagja. Hosszú időn át a Nemzetközi Kodály Társaság alelnökeként dolgozott a kodályi örökség megismertetése, terjesztése érdekében. A magyar zenei élet és zenekultúra-terjesztés legfontosabb fórumának, a Zenei Tanácsnak is hosszú időn át az elnöke volt.
Ő mégsem ezekre volt büszke, hanem a tanítványaiból, tisztelőiből köré fonódó hatalmas koszorúra, amely egy-egy hazai konferencián, továbbképzésen vette körül. Hosszú időn át dolgozott az Országos Pedagógiai Intézetben, a hazai zenepedagógiai képzés és továbbképzés kutató-fejlesztő szakértőjeként. Tantervek, óvodai nevelési programok sorának kidolgozását irányította. Módszertani tapasztalatait számos általa írott könyv, összefoglaló munka egy-egy fejezete őrzi.
Sok-sok óvódás Kati nénije nem énekel többé, de az óvódákban ma önfeledten éneklő gyerekek hangjában ott szól az ő kristálytiszta hangja, s a dallam pici hibáit korrigáló óvó nénik gondolkodásában, lelkesedésében ott munkál szellemisége, a zene iránti örök alázata.
